A kezeletlen lúdtalp miatt tartási rendellenességek és egyéb deformitások alakulnak ki, fájdalom jelentkezik a bokánál, a térdnél, a csípőnél és a deréknál is. Megbomlik a hajlító- és feszítőizmok egyensúlya, ami kalapácsujjakhoz vezet. Szerencsére létezik hatékony terápia, a lúdtalp tehát gyógyítható - tőlünk megtudhatja, hogyan.
Ön szerint ma Magyarországon hány embert érint a lúdtalp problémája?
Akkor tippelt jól, ha százezres nagyságrendre gondolt, lévén a harántsüllyedés hazánkban szinte népbetegségnek számít, amiben egyaránt érintettek a gyermekek és a felnőttek.
Az OGYEI statisztikái alapján az iskolások körében lúdtalpas fiatalok száma évről-évre drasztikusan nő.
Nincsenek jobb helyzetben a felnőttek sem, hiszen a túlsúly, az állómunka, a kevés minőségi mozgás, az egyre több ideig tartó cipő- és harisnyahasználat miatt már civilizációs betegségnek nevezhető lúdtalp akár a lakosság 60 százalékát is érintheti.
Nem kell feltétlenül a legrosszabb, látványra is elborzasztó stádiumra gondolni, lévén a lúdtalpnak is több változata van, kezdve az enyhe panaszokat generáló állapottól egészen a súlyosabb helyzetig, amikor a probléma már a mozgásában is akadályozza a pácienst.
Merre tartunk?
Bár a lakosság nagy része folyamatosan szenved valamilyen lábpanaszban, egyelőre mégsem tűnik úgy, hogy a helyzet javulni fog a közeljövőben.
Az ok rendkívül egyszerű: a modern ember által teremtett körülmények nem segítik elő a változást. Gondoljunk csak bele: egyre több időt töltünk cipőkben és egyre simább talajon lépegetünk, márpedig lábunkra az van jótékony hatással, ha egyenetlen talajon járunk mezítláb.
Úgy is mondhatjuk, hogy erre tervezték ezt a rendkívül bonyolult precíziós szerkezetet.
Az újszülött talpának boltozatos formája a járás megtanulásával alakul ki, és minél többször járkálunk egyenes talajon, annál nagyobb a kockázata annak, hogy a boltozatot tartó izmokat nem késztetjük megfelelő munkára, vagyis idővel elsorvadnak azok.
Ezért is tartjuk civilizációs betegségnek a lúdtalpat, hiszen a modern ember nemcsak érintett, de veszélyeztetett is.
Lábunk szerepe
A lúdtalp a statikai eredetű lábpanaszok közül az egyik leggyakoribb, ami azért érinthet minket hátrányosan, mert lábunkra elképesztő méretű munka hárul a mindennapokban.
A láb nem csupán a járásért felel, hiszen az egyrészt megtartja testünket, másrészt átviszi annak súlyát a talajra. Akár a gépjárművek futóműve, úgy gondoskodik a talajjal történő érintkezésről és a lengéscsillapításról, hogy a megtett lépések ne okozzanak problémát.
Szedjük össze a legfontosabb tudnivalókat lábunkról:
Vegyük le a szezámcsontot, és máris 26 csontot számolunk össze, amelyek együttesen lábunkat alkotják.
A testsúly lábunk következő pontjaira támaszkodik: a bokavillánál lévő ugrócsontra, majd azon keresztül a sarokcsont gumójára, valamint az első és ötödik lábközépcsontunk fejére.
A csontokat szalagok és izmok fogják össze, és ezek együtt alkotnak funkcionális egységet.
Lábunk boltozatos formáját a láb talpi részén található szalagok és izmok működése biztosítja, amelyek megteremtik a szükséges rugalmasságot.
A test súlyának viseléséhez ideális boltozat lehet hosszanti vagy harántíves; az első a külső és a belső lábszél íve, míg a második az a haránt ívelt vonal, amely átmegy az öt lábközépcsont fején.
A teherbíró boltozat segítségével tompulnak le a járáskor, futáskor vagy ugráskor létrejövő rázkódások, és a láb speciális kialakítása biztosítja a megfelelő rugalmasságot.
Mi a lúdtalp?
Az egyik leggyakoribb mozgásszervi problémának számító lúdtalpról akkor beszélünk, ha a hosszanti lábboltozat lelapul. Minden ember lába eltérő, és minden embernél más és más a boltozat magassága, de az kivétel nélkül panaszos helyzetet jelent, ha lábunk harmonikus működésében zavar keletkezik.
A funkcionális egység egyik pontjának meggyengülése lényegében azt eredményezi, hogy csökkent lábunk működőképessége, és az egyensúly megbomlása miatt statikai deformitások alakulhatnak ki.
Ilyenkor a terhelés és a teherbíró képesség kapcsolatában kialakult zavar miatt a szalagok és izmok nem tudják már megtartani a boltozatot, és láb a ránehezedő testsúly hatására elkezd ellapulni.
Hogy ez miképp néz ki a valóságban? Nos, esztétikusnak semmi esetre sem mondható, ráadásul egészségi szempontból is káros a következő kórkép: az ugrócsont egyrészt elkezd közelíteni a talajhoz, másrészt befelé is fordul, miközben a sarokcsont kifelé indul. Jellegzetesen „csámpás” végeredményről beszélünk.
Miért alakul ki a lúdtalp?
Attól függően, hogy a páciensnél mikor alakul ki a lúdtalp, megkülönböztetünk:
csecsemőkori vagy gyermekkori lúdtalpat;
pubertáskori lúdtalpat;
és felnőttkori lúdtalpat.
1-2 éves korunkig, amíg a járást meg nem tanuljuk, még nem beszélhetünk lúdtalpról, hiszen a talpi boltozat akkor alakul ki, amikor a csecsemő elsajátítja az első lépéseket, és a csúszás-mászás helyett egyre inkább a járást választja.
Ilyenkor arra kell ügyelni, hogy a gyermeket semmi esetre se erőszakoljuk rá a járásra, mivel a túlterhelés már okozhat lúdtalpat, és ez a deformitás már elég jelentős tud lenni ahhoz, hogy akár később is fennmaradjon.
Az iskoláskor elejétől kezdve a gyors növekedésre kell odafigyelniük a szülőknek, hiszen ilyenkor a láb teherbírása még nem feltétlenül képes arra, hogy felvegye a versenyt a fokozott megterheléssel.
Egy fiatalkori elhízás vagy ugrásszerű megnyúlás is okozhatja a lúdtalpat, és persze ott az a fránya cipő.
Ez már a felnőttekre is vonatkozik: egyenes (és kemény) talajon, leginkább betonon járunk, egész nap kényelmetlen cipőkben, amelyek bármennyire is különleges kialakításúak, a meggyengült izmokat vagy szalagokat nem tudják átmozgatni.
Álló nap csak megyünk, mozgunk, 10-12 órán keresztül harisnya vagy cipő szorítja a lábunkat, és nem segít a fokozott izommunka sem – ahogy mondtuk, nem véletlen, hogy a lúdtalp civilizációs ártalom, és mivel oly sokunkat érinti, egyúttal népbetegség is.
Az elhízás és az állómunka mellett a terhesség is kiválthatja, de előfordulhat sportolóknál és cukorbetegeknél szintén. Ebből is kitűnik, hogy a probléma egyaránt érintheti bármelyik életkort, nemcsak a kicsiket, hanem a felnőtteket; utóbbiaknál gyakori, hogy a panaszos helyzet gyermekkori problémára eredeztethető vissza, és azt azóta nem kezelték.
A kisebbeknél inkább a hosszboltozat, míg felnőtteknél általában a harántboltozat süllyedése fordul elő gyakrabban.
A kezeletlen lúdtalp következményei
Képzeljünk egy egyenest, amely a vádlinkon végigfut egyenesen a sarkunkig. A romantikus tengerparti képeken ennek eredményét láthatjuk, amikor a lágy homokba taposó emberek nyomát figyeljük.
A lábujjakat és a sarkakat talpunk külső éle köti össze.
Csakhogy egy panaszos betegnél ez a nyom egészen másképp nézne ki, hiszen nála a talp is érintené a talajt, és az egészségesnek tartott ívelt lábnyom helyett lúdtalpra hasonlító jelet hagyna maga után.
Mindez annak köszönhető, hogy a boltozat ellapulása miatt a talp belső éle szép lassan domborúvá torzul, és ahogy mind közelebb és közelebb kerül a talajhoz, úgy csúszik ki az irányítás a kezünkből.
A lúdtalp ugyanis nemcsak azért kellemetlen, mert nem olyan szép az a bizonyos lábnyom a tengerparton.
A boltozat megsüllyedése miatt a térdek is beforognak és megrogynak, és miközben csípőnk behajlik, fenekünk kitolódik. Ez a változás egész mozgásunkra kihat. A hosszanti boltozat megsüllyedését a harántboltozat követi, és máris számolni kell a következményekkel:
bőrkeményedések alakulnak ki a talpunkon;
megbomlik a hajlító- és feszítőizmok egyensúlya, ami kalapácsujjakhoz vezet;
a szalagok zsugorodása miatt számolni kell az esetleges ízületi kopásokkal,
fájdalom jelentkezik a bokánál, a térdnél, a csípőnél és a deréknál is,
a gyorsabb fáradékonyság mellett csökken az állóképesség,
csámpás lesz a járás,
tartási rendellenességek és egyéb deformitások alakulnak ki.,
Hogyan gyógyítható a lúdtalp?
A lúdtalp nem csak a lábfejünket érinti, hiszen kihatással van egész mozgásunkra; fájdalmat és súlyos deformitásokat okozhat, tehát minél hamarabb gondoskodni kell a panaszos helyzet megszüntetéséről.
Máskülönben a fájdalom és a probléma szép lassan elindul a lábunktól, felfelé, egészen a derekunkig, hogy rendellenes tartás és gerincferdülés, valamint súlyosabb stádiumban mozgásképtelenség legyen a vége.
Spontán javulásra legfeljebb gyerekkorban számíthatunk, a felnőtteknél már szükség van a megfelelő kezelésre, ami egyrészt a megfelelő torna, másrészt az optimális talpbetét használata.
A lúdtalp ellen alkalmazott kezelések egyike a lábtorna: a speciális gyakorlatok segítségével erősíthetők a láb boltozatát tartó izmok, valamint átmozgathatjuk az ízületeket, ezért azok létfontosságúak a gyógyulás szempontjából.
Ezek a tornagyakorlatok ma már az interneten is elérhetők, ráadásul nem kell hozzájuk sem komoly eszközpark, sem nagy terület, hiszen azokat kivétel nélkül otthon, munkából hazaérve is elvégezhetjük.
Emellett használjuk ki a mezítláb történő járás előnyeit is, főleg egyenetlen talajon, akár úgy, hogy kavicsokon vagy kint a kertben sétálunk. Nem szabad megijedni a talpbetét használatától sem, hiszen ez a gyógyászati segédeszköz képes a leghatékonyabban megszüntetni a problémát.
Sok páciens cikinek érzi a lúdtalpbetét használatát, de egy egyedi kialakítású eszköz szinte mindenféle aktivitáshoz felhasználható, és képes arra, hogy megszüntesse a lúdtalpat, valamint megelőzze a fájdalmat. A talpbetét viselése komfortos, és 6-7 éves kor felett bárki viselheti.
Súlyosabb esetben szükség lehet az ortopédiai műtétre is, de ha időben észrevesszük a problémát, és gondoskodunk a panaszos helyzet megszüntetéséről, akkor nagy eséllyel ez elkerülhető.
