Amputálás után
Egy súlyos betegség vagy baleset következtében amputáción átesni senkinek sem egyszerű feladat. Habár maga a műtét rutinbeavatkozásnak tekinthető, a pácienst testileg és lelkileg is komolyan képes megviselni egy ilyen beavatkozás.
A megfelelő rehabilitációs folyamat nélkül pedig nem csak testi, de lelki komplikációk is kialakulhatnak, melyek következtében a társadalomba való visszailleszkedés folyamata igen lassú és nehézkes lehet.
Ebben a cikkben bemutatjuk azt, mit is jelent pontosan az amputálás utáni rehabilitáció, miért van rá szükség, és kiktől várhatunk segítséget azután, hogy a műtét lezajlott.
Mit kell tudni az amputációt követő rehabilitációs folyamatról?
Egy amputációval járó betegség vagy baleset sokszor olyan élethelyzeteket képes előidézni, melyet a beavatkozáson átesett páciensek egyedül nem feltétlenül, vagy egyáltalán nem tudnak kezelni.
Gyakran érezhetik úgy magukat, hogy a műtét után a helyzetük kilátástalanná vált, és sem fizikai, sem pedig lelki szempontból nem élhetnek már olyan életet, mint korábban, az adott végtagjuk elvesztése előtt.
Való igaz, hogy egy ilyen komoly beavatkozás után sok minden megváltozik az ember életében. Az alsó végtag amputációja után például nem csak a járás és a helyváltoztatás, de az ezzel összefüggő tevékenységek, például az önálló tisztálkodás és WC használat is problémás lehet. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a helyzet kilátástalanná válna!
Ma már a megfelelő szakértői segítség mellett, a megfelelő művégtagoknak és segédeszközöknek köszönhetően az amputált betegek is élhetnek olyan életet, mint a társadalom legtöbb tagja.
Amputálás után a rehabilitáció célja az, hogy segítsen visszaállítani az optimális testi, lelki és szellemi állapotot, valamint segítsen a megfelelő szociális szint elérésében és megtartásában, mely a társadalomba történő visszailleszkedéshez szükséges.
Ennek érdekében a rehabilitáció olyan eszközöket kínál a műtéten átesett betegeknek, melyekre szükségük lehet a beavatkozásuk utáni függetlenségük megvalósításában, személyiségük újbóli megerősödésében.
Hogyan zajlik a rehabilitációs tevékenyég?
Maga a rehabilitációs tevékenység minden esetben a páciens állapotának felmérésével indul. A kezdést egy rehabilitációs szakorvosi vizsgálat előzi meg, melynek során a szakorvos megállapítja azt, hogy a beteg állapota lehetővé teszi-e egyáltalán a folyamat megkezdését.
A rehabilitálhatóságot, a beteg erre irányuló akaratán és pszichés állapotán kívül több egyéb tényező is befolyásolhatja.
Ilyen többek közt a végtagcsonk állapota, de a beteg fizikai teherbíró képessége és terhelhetősége, valamint egyéb meglévő betegségei és azok következményei is befolyásolhatják.
Fontos, hogy a gyógyulás és a társadalomba történő, mihamarabbi re-integráció szempontjából a gyógyulófélben lévő beteg tevőlegesen is részt tudjon venni a rehabilitáció folyamatában, ami azt jelenti, hogy szellemileg és fizikailag alkalma legyen arra, hogy a kitűzött célokat elérhesse.
A rehabilitációs ellátás minden esetben különböző kezelésekből áll, amelyeknek a páciens aktív résztvevője. A végső cél természetesen az, hogy a beteg minél hamarabb visszanyerje képességeit, visszailleszkedhessen a társadalomba és a lehető legjobb életminőségben élhessen tovább. Az egyéni rehabilitációs terv kialakítása ennek érdekében minden esetben a páciens és a család részvételével, beleegyezésével történik.
A rehabilitáció célja általában a beteg lehető legteljesebb mozgásképességének elérése. Ennek érdekében a szakemberek a protézissel való ellátást, annak használatát, illetve a szükséges további segédeszközök használatának megtanulását is biztosítják számára, illetve amennyiben szükséges, a páciens környezetének megfelelő átalakításában is segédkeznek a különböző eszközök használatának megfelelő elsajátításában.
Milyen szakemberek segítik a rehabilitáció folyamatát?
A rehabilitáció a megfelelő szakemberek és a megfelelő eszközök segítségével egy olyan komoly változásokkal járó beavatkozás után is lehetővé teszi azt, hogy teljes életet élhessünk, mint a láb vagy a kar elvesztése. Sokan azonban úgy gondolják, hogy ilyenkor mindössze a művégtag megtervezése lehet szükséges.
Ez valóban nagyon fontos része a folyamatnak, azonban a sikeres rehabilitációs tevékenység ennél jóval széleskörűbb, és a legtöbb esetben több szakterület képviselőiből álló csapat végzi. Olyan team, akiknek tagjai közt a rehabilitációs szakorvostól és a terapeutától kezdve egészen a szociális munkatársig sok, fontos szerepet betöltő kolléga megtalálható.
A folyamathoz általában szükség lehet:
- rehabilitációs szakorvosra
- gyógytornászra
- ortopéd műszerészre
- ápolóra
- terapeutára
- pszichológusra
- szociális munkásra
- dietetikusra
Ezen szakemberek egyrészt segítenek összeállítani a beteg rehabilitációs tervét, és mellette lesznek egészen addig, amíg képes nem lesz arra, hogy a művégtagok és az egyéb segédeszközök használatával újból önálló, a lehető legteljeseb értékű életet élhessen és képes legyen helyzetéhez képest a maximális önellátásra.
Mikorra időzíthető a rehabilitáció?
Abban az esetben, ha az alsó végtag kerül amputálásra, az esetleges szövődmények elkerülése és a mihamarabbi funkcionális javulás elérése érdekében a rehabilitációt érdemes minél hamarabb megkezdeni. Ez azt jelenti, hogy optimális esetben a páciens a sebészeti osztályról egyenesen a rehabilitációs osztályra kerül. Amennyiben további ápolásra szorul, a rehabilitáció megkezdése előtt másik osztályra, intézetbe vagy otthonba is kerülhet.
A rehabilitációs folyamat első szakasza nagyjából 2-4 hetet vesz igénybe, de akadhatnak olyan esetek is, melyek ennél tovább húzódhatnak. Fél- vagy egyévente kontrollvizsgálatok is szükségesek, melyeken a szakemberek felmérik a beteg állapotát. Ideiglenes protézis használata esetén a kontrollvizsgálatok közti idő 2-3 hónapra rövidül.
Ha a sikeres rehabilitáció után a beteg újabb műtéten esne át, más típusú protézist kapna vagy épp elvesztené a járóképességét, abban az esetben újabb rehabilitációs kezelés is szükségessé válhat.
Kérdése van?
Segítünk!
Írjon nekünk: