Művégtag, protézis


A Dohmeier Ortopéd Technika Kft több mint 30 év tapasztalattal, német szakértelemmel és precizitással készíti el az Ön egyedi művégtagját. A protézis elkészítése a szakorvos, az ortopédiai műszerész és a gyógytornász szoros együttműködésével, komoly szakmai konzultáció mellett történik.

A protézisellátás menete

Dupla lábszár protézis készítés

Közvetlenül az amputálás után a csonk általában duzzadt és még nem terhelhető meg teljesen, a műtéti seb még nem gyógyult be. A művégtaggal való ellátás előtt a csonkot elő kell készíteni, a sebet pedig hagyni kell begyógyulni.

A kórházban a csonkot kompressziós kötéssel vagy úgynevezett műtét utáni (post-op) linerrel látják el az esetlegesen keletkező ödémák ellen. A kompressziós kezelést a további terápiás szakaszokban különleges csonkharisnyák váltják fel, a megoldást pedig a végleges rehabilitációban is használják. Ezen kívül a csonkot óvatosan “edzik” is, vagyis felkészítik a művégtagban való új terheléses helyzetre.

Mivel a műtétet követő kezdeti szakaszban a csonk még változhat, a túl korai protézisellátás ahhoz vezethet, hogy a tokot állandóan állítgatni kellene.

A seb gyógyulását követően átmeneti protézis készül a korai mobilizáció és a csonködéma további csökkentése érdekében. Mivel a frissen amputáltak biztonsági igénye igen magas, az első művégtag alkatrészeit rendkívül körültekintően kell megválasztani.

Ha a csonk elérte a végleges alakját és szilárdságát, ami hozzávetőleg 3-6 hónap után következik be, akkor a beteg végleges protézist kap. Erre a művégtagra egyedi kialakítás és körültekintő statikus és dinamikai felépítés jellemző.

KÉRDÉSE VAN? ÍRJON NEKÜNK!

A megfelelő művégtag kiválasztása
mobilitási fokozat alapján

Ma a lábamputáltak számára számos különféle tokforma, toktechnológia és alkatrész érhető el. Ezzel egyrészt könnyebb az érintettek számára a megfelelő művégtagot elkészíteni, másrészt az óriási választék miatt nehezebb is a megfelelő alkatrészek kiválasztása.

Nem létezik legjobb protézis

Ami az egyik páciensnél kellő biztonságérzetet teremt, a másiknál akadályozza a mobilitást. Ezen kívül nem is mindig a legkorszerűbb és legújabb műszaki megoldások nyújtják a megfelelő ellátást.

Ahhoz, hogy a felíró orvos és a megfelelő művégtag elkészítéséért felelős ortopédtechnikus segítséget kapjon a kiválasztáshoz, öt mobilitási fokozatot határoztak meg, amelybe egy profilrögzítő kérdőíven keresztül minden amputált besorolható.

A profilrögzítő kérdőívvel a kórtörténeten kívül rögzítésre kerülnek többek között az aktuális egészségi állapotra, a jelenlegi és várható képességekre, valamint a páciens szociális körülményeire vonatkozó kérdések válaszai. Ide tartozik többek között, hogy a páciens képes-e a közösségi közlekedési eszközöket használni, a mindennapi akadályokkal megbirkózni, családot vagy adott munkakört ellátni.

A mobilitási fokozatok a terápiás célt a páciens aktuális és várható képességei figyelembevételével írják le. Mivel ezek idővel változhatnak, a besorolás nem végleges, hanem rendszeresen ellenőrizni kell. A mobilitási fokozatok tájékozódási pontként szolgálnak a protézis kiválasztásához. A középpontban mindig az adott betegnek és egyéni igényeinek kell állni.

Mobilitási fokozatok

0

Nem járóképes

A páciens rossz fizikai és pszichés állapota miatt még külső segítséggel sem képes protézissel mozogni vagy (pl. ágyból kerekesszékbe) áthelyezés céljából használni.

Terápiás cél: Csak kozmetikai ellátás vagy szállítási segítség (csak pszichés problémák esetén)

1

Beltéri használat

A felhasználó képes arra, hogy a művégtagot áthelyezés vagy egyenes talajon kis sebességgel való mozgás céljából használja. A járás időtartama és távolsága az állapota miatt erősen korlátozott.

Terápiás cél: Az állásképesség és a korlátozott beltéri járóképesség helyreállítása.

2

Korlátozott kültéri használat

A felhasználó képes a protézissel kis sebességgel haladni, ennek során pedig alacsony környezeti akadályokkal megbirkóznia, például járdaszegélyekkel, egyes lépcsőkkel vagy egyenetlen talajjal. A járás időtartama és távolsága az állapota miatt korlátozott.

Terápiás cél: Az állásképesség és a korlátozott beltéri és kültéri járóképesség helyreállítása.

3

Korlátlan kültéri használat

A felhasználó képes a művégtaggal közepes vagy nagy, akár változó járássebességgel haladni, ennek során pedig a legtöbb környezeti akadályokkal megbirkóznia. Ezen kívül képes a szabadtéren való mozgásra és olyan szakmai, terápiás és egyéb tevékenységek gyakorlására, amelyek nem vezetnek a protézis átlagos terhelést túlzottan meghaladó mechanikai igénybevételéhez. Közepes vagy nagy mobilitási fokozat esetén bizonyos esetben magasabb lehet a biztonsági igény a másodlagos körülmények miatt (pl. további fogyatékosság, különleges életkörülmények). A járás időtartama és távolsága egy nem mozgáskorlátozott személyéhez képest csak jelentéktelen mértékben korlátozottabb.

Terápiás cél: Az állásképesség, valamint a beltéren korlátlan, kültéren csekély mértékben korlátozott járóképesség visszaállítása.

4

Korlátlan kültéri használat különösen nagy igénybevételre

A felhasználó képes a protézissel korlátozás nélkül kültéren haladni. A magas funkcionális követelmények alapján ezen kívül felléphetnek magas ütési terhelések, feszültségek vagy deformitások is. A járás időtartama és távolsága nem korlátozott.

Terápiás cél: Az állásképesség és a korlátlan kül- és beltéri járóképesség helyreállítása.

Nehézségek az amputálást követően

Nem szabad elhallgatni, hogy az amputáció egy betegség után nemcsak esélyt ad a fájdalommentes életre és az elveszett életminőség visszanyerésére, hanem nehézségeket is okozhat, különösen a kezdeti időkben.

Lábszár protézis, szabad mozgás, aktív élet

Csonkproblémák

Közvetlenül műtét után a csonkkal kapcsolatos problémák okai többnyire a sebfájdalmak. Ezek a seb gyógyulásával alábbhagynak, végül teljesen eltűnnek. Gyakran lépnek fel protézissel kapcsolatos problémák, ha már nem illeszkedik megfelelően, ezzel pedig nyomhat vagy vízhólyagokat okozhat. Ilyen illeszkedési problémákkal elsősorban a kezdetekben szembesülnek az amputáltak.

A csonk csekély aktivitása miatt visszafejlődik az izomzat, ennek következtében pedig a tok túl nagy lesz. A csonk és a tok közötti teljes érintkezés megszűnik, a csonk a tokba levegőt szív be és “pumpálhat”. Ilyenkor új tokot kell készíteni.

A súlynövekedés szintén illeszkedési problémákhoz vezethet, mert a tok túl szűkké válhat. A lágyrészek összetorlódhatnak a művégtag szélén és kitüremkedések, csomók jöhetnek létre.

Felléphetnek ödéma-képződéssel járó artériás, vénás és nyirokkeringési zavarok is. Ilyenkor a kompressziós kötések, csonkharisnyák, speciális csonktorna és egy teljesen érintkező, jól tapadó tok segíthetnek.

A csonk bőre a protézistokon keresztül különösen érintett a problémákban. Érzékenyen reagálhat, szárazzá és érdessé válhat, és előfordulhatnak bőrbetegségek, pl. kontaktallergia, szőrtüszőgyulladások, kelések vagy gombás betegségek.

A csonk ápolása

A rendszeres és alapos csonkápolás a tokban lévő nehéz higiéniás körülmények miatt keletkező bőrproblémák leghatékonyabb eszköze. A baktériumok és gombák elsődleges táptalaja a tokban keletkező izzadság.

A csonkot ezért minden este alaposan le kell mosni lágy, pH-semleges szappanos vízzel. Ennek során a bőrredőkre kiemelt figyelmet kell fordítani, mert itt gyorsabban keletkezhetnek gyulladások. Tisztítás után a csonkot hidratáló vagy zsírzó hatású balzsammal ajánlatos bekenni.

Figyeljen arra, hogy lehetőleg tartsa a testsúlyát és kerülje a nagyobb térfogati ingadozásokat. Vegye komolyan a bőrbetegségeket és kezeltesse őket bőrgyógyásszal. A protézistok illeszkedési problémái, vagy bizonyos anyagokra való allergiás reakciók esetén keresse fel ortopédtechnikusát, aki segít az elhárításban.

Protézis használat során fontos a csonk ápolása

Kérdése van?

Segítünk!

Írjon nekünk: