Veszélyes-e a lúdtalp?


Rovat:  Talpbetét 

Szerző: Joachim Dohmeier

Utolsó frissítés: 2023. június 21.

A kezeletlen lúdtalp miatt tartási rendellenességek és egyéb deformitások alakulnak ki, fájdalom jelentkezik a bokánál, a térdnél, a csípőnél és a deréknál is. Megbomlik a hajlító- és feszítőizmok egyensúlya, ami kalapácsujjakhoz vezet. Szerencsére létezik hatékony terápia, a lúdtalp tehát gyógyítható - tőlünk megtudhatja, hogyan.

3D nyomtatott művégtagok

Ön szerint ma Magyarországon hány embert érint a lúdtalp problémája?

Akkor tippelt jól, ha százezres nagyságrendre gondolt, lévén a harántsüllyedés hazánkban szinte népbetegségnek számít, amiben egyaránt érintettek a gyermekek és a felnőttek.

Az OGYEI statisztikája alapján az iskolások körében 1996-tól 2007-ig szinte minden évben nőtt a lúdtalpas fiatalok száma. Az 5 éves óvodások és az 5. osztályos iskolások körében 150 százalék körüli értéktől jutottunk el 205 és 245 százalékra.

Ennyivel több gyermek volt érintett egy adott évben, vagyis nemhogy stagnált (esetleg csökkent) volna az eredmény, hanem drasztikusan emelkedett évről-évre.

Nincsenek jobb helyzetben a felnőttek sem, hiszen a túlsúly, az állómunka, a kevés minőségi mozgás, az egyre több ideig tartó cipő- és harisnyahasználat miatt már civilizációs betegségnek nevezhető lúdtalp akár a lakosság 60 százalékát is érintheti.

Nem kell feltétlenül a legrosszabb, látványra is elborzasztó stádiumra gondolni, lévén a lúdtalpnak is több változata van, kezdve az enyhe panaszokat generáló állapottól egészen a súlyosabb helyzetig, amikor a probléma már a mozgásában is akadályozza a pácienst.

Merre tartunk?

Bár a lakosság nagy része folyamatosan szenved valamilyen lábpanaszban, egyelőre mégsem tűnik úgy, hogy a helyzet javulni fog a közeljövőben.

Az ok rendkívül egyszerű: a modern ember által teremtett körülmények nem segítik elő a változást. Gondoljunk csak bele: egyre több időt töltünk cipőkben és egyre simább talajon lépegetünk, márpedig lábunkra az van jótékony hatással, ha egyenetlen talajon járunk mezítláb.

Úgy is mondhatjuk, hogy erre tervezték ezt a rendkívül bonyolult precíziós szerkezetet.

Az újszülött talpának boltozatos formája a járás megtanulásával alakul ki, és minél többször járkálunk egyenes talajon, annál nagyobb a kockázata annak, hogy a boltozatot tartó izmokat nem késztetjük megfelelő munkára, vagyis idővel elsorvadnak azok.

Ezért is tartjuk civilizációs betegségnek a lúdtalpat, hiszen a modern ember nemcsak érintett, de veszélyeztetett is.

Lábunk szerepe

A lúdtalp a statikai eredetű lábpanaszok közül az egyik leggyakoribb, ami azért érinthet minket hátrányosan, mert lábunkra elképesztő méretű munka hárul a mindennapokban.

A láb nem csupán a járásért felel, hiszen az egyrészt megtartja testünket, másrészt átviszi annak súlyát a talajra. Akár a gépjárművek futóműve, úgy gondoskodik a talajjal történő érintkezésről és a lengéscsillapításról, hogy a megtett lépések ne okozzanak problémát.


Szedjük össze a legfontosabb tudnivalókat lábunkról:

  • Vegyük le a szezámcsontot, és máris 26 csontot számolunk össze, amelyek együttesen lábunkat alkotják.
  • A testsúly lábunk következő pontjaira támaszkodik: a bokavillánál lévő ugrócsontra, majd azon keresztül a sarokcsont gumójára, valamint az első és ötödik lábközépcsontunk fejére.
  • A csontokat szalagok és izmok fogják össze, és ezek együtt alkotnak funkcionális egységet.
  • Lábunk boltozatos formáját a láb talpi részén található szalagok és izmok működése biztosítja, amelyek megteremtik a szükséges rugalmasságot.

A test súlyának viseléséhez ideális boltozat lehet hosszanti vagy harántíves; az első a külső és a belső lábszél íve, míg a második az a haránt ívelt vonal, amely átmegy az öt lábközépcsont fején.

A teherbíró boltozat segítségével tompulnak le a járáskor, futáskor vagy ugráskor létrejövő rázkódások, és a láb speciális kialakítása biztosítja a megfelelő rugalmasságot.

Mi a lúdtalp?

Az egyik leggyakoribb mozgásszervi problémának számító lúdtalpról akkor beszélünk, ha a hosszanti lábboltozat lelapul. Minden ember lába eltérő, és minden embernél más és más a boltozat magassága, de az kivétel nélkül panaszos helyzetet jelent, ha lábunk harmonikus működésében zavar keletkezik.

A funkcionális egység egyik pontjának meggyengülése lényegében azt eredményezi, hogy csökkent lábunk működőképessége, és az egyensúly megbomlása miatt statikai deformitások alakulhatnak ki.

Ilyenkor a terhelés és a teherbíró képesség kapcsolatában kialakult zavar miatt a szalagok és izmok nem tudják már megtartani a boltozatot, és láb a ránehezedő testsúly hatására elkezd ellapulni.

Hogy ez miképp néz ki a valóságban? Nos, esztétikusnak semmi esetre sem mondható, ráadásul egészségi szempontból is káros a következő kórkép: az ugrócsont egyrészt elkezd közelíteni a talajhoz, másrészt befelé is fordul, miközben a sarokcsont kifelé indul. Jellegzetesen „csámpás” végeredményről beszélünk.

Miért alakul ki a lúdtalp?

Attól függően, hogy a páciensnél mikor alakul ki a lúdtalp, megkülönböztetünk:

  • csecsemőkori vagy gyermekkori lúdtalpat;
  • pubertáskori lúdtalpat;
  • és felnőttkori lúdtalpat.

1-2 éves korunkig, amíg a járást meg nem tanuljuk, még nem beszélhetünk lúdtalpról, hiszen a talpi boltozat akkor alakul ki, amikor a csecsemő elsajátítja az első lépéseket, és a csúszás-mászás helyett egyre inkább a járást választja.

Ilyenkor arra kell ügyelni, hogy a gyermeket semmi esetre se erőszakoljuk rá a járásra, mivel a túlterhelés már okozhat lúdtalpat, és ez a deformitás már elég jelentős tud lenni ahhoz, hogy akár később is fennmaradjon.

Az iskoláskor elejétől kezdve a gyors növekedésre kell odafigyelniük a szülőknek, hiszen ilyenkor a láb teherbírása még nem feltétlenül képes arra, hogy felvegye a versenyt a fokozott megterheléssel.

Egy fiatalkori elhízás vagy ugrásszerű megnyúlás is okozhatja a lúdtalpat, és persze ott az a fránya cipő.

Ez már a felnőttekre is vonatkozik: egyenes (és kemény) talajon, leginkább betonon járunk, egész nap kényelmetlen cipőkben, amelyek bármennyire is különleges kialakításúak, a meggyengült izmokat vagy szalagokat nem tudják átmozgatni.

Álló nap csak megyünk, mozgunk, 10-12 órán keresztül harisnya vagy cipő szorítja a lábunkat, és nem segít a fokozott izommunka sem – ahogy mondtuk, nem véletlen, hogy a lúdtalp civilizációs ártalom, és mivel oly sokunkat érinti, egyúttal népbetegség is.

Az elhízás és az állómunka mellett a terhesség is kiválthatja, de előfordulhat sportolóknál és cukorbetegeknél szintén. Ebből is kitűnik, hogy a probléma egyaránt érintheti bármelyik életkort, nemcsak a kicsiket, hanem a felnőtteket; utóbbiaknál gyakori, hogy a panaszos helyzet gyermekkori problémára eredeztethető vissza, és azt azóta nem kezelték.

A kisebbeknél inkább a hosszboltozat, míg felnőtteknél általában a harántboltozat süllyedése fordul elő gyakrabban.

A kezeletlen lúdtalp következményei

Képzeljünk egy egyenest, amely a vádlinkon végigfut egyenesen a sarkunkig. A romantikus tengerparti képeken ennek eredményét láthatjuk, amikor a lágy homokba taposó emberek nyomát figyeljük.

A lábujjakat és a sarkakat talpunk külső éle köti össze.

Csakhogy egy panaszos betegnél ez a nyom egészen másképp nézne ki, hiszen nála a talp is érintené a talajt, és az egészségesnek tartott ívelt lábnyom helyett lúdtalpra hasonlító jelet hagyna maga után.

Mindez annak köszönhető, hogy a boltozat ellapulása miatt a talp belső éle szép lassan domborúvá torzul, és ahogy mind közelebb és közelebb kerül a talajhoz, úgy csúszik ki az irányítás a kezünkből.

A lúdtalp ugyanis nemcsak azért kellemetlen, mert nem olyan szép az a bizonyos lábnyom a tengerparton.

A boltozat megsüllyedése miatt a térdek is beforognak és megrogynak, és miközben csípőnk behajlik, fenekünk kitolódik. Ez a változás egész mozgásunkra kihat. A hosszanti boltozat megsüllyedését a harántboltozat követi, és máris számolni kell a következményekkel:

  • bőrkeményedések alakulnak ki a talpunkon;
  • megbomlik a hajlító- és feszítőizmok egyensúlya, ami kalapácsujjakhoz vezet;
  • a szalagok zsugorodása miatt számolni kell az esetleges ízületi kopásokkal,
  • fájdalom jelentkezik a bokánál, a térdnél, a csípőnél és a deréknál is,
  • a gyorsabb fáradékonyság mellett csökken az állóképesség,
  • csámpás lesz a járás,
  • tartási rendellenességek és egyéb deformitások alakulnak ki.,

Hogyan gyógyítható a lúdtalp?

A lúdtalp nem csak a lábfejünket érinti, hiszen kihatással van egész mozgásunkra; fájdalmat és súlyos deformitásokat okozhat, tehát minél hamarabb gondoskodni kell a panaszos helyzet megszüntetéséről.

Máskülönben a fájdalom és a probléma szép lassan elindul a lábunktól, felfelé, egészen a derekunkig, hogy rendellenes tartás és gerincferdülés, valamint súlyosabb stádiumban mozgásképtelenség legyen a vége.

Spontán javulásra legfeljebb gyerekkorban számíthatunk, a felnőtteknél már szükség van a megfelelő kezelésre, ami egyrészt a megfelelő torna, másrészt az optimális talpbetét használata.

A lúdtalp ellen alkalmazott kezelések egyike a lábtorna: a speciális gyakorlatok segítségével erősíthetők a láb boltozatát tartó izmok, valamint átmozgathatjuk az ízületeket, ezért azok létfontosságúak a gyógyulás szempontjából.

Ezek a tornagyakorlatok ma már az interneten is elérhetők, ráadásul nem kell hozzájuk sem komoly eszközpark, sem nagy terület, hiszen azokat kivétel nélkül otthon, munkából hazaérve is elvégezhetjük.

Emellett használjuk ki a mezítláb történő járás előnyeit is, főleg egyenetlen talajon, akár úgy, hogy kavicsokon vagy kint a kertben sétálunk. Nem szabad megijedni a talpbetét használatától sem, hiszen ez a gyógyászati segédeszköz képes a leghatékonyabban megszüntetni a problémát.

Sok páciens cikinek érzi a lúdtalpbetét használatát, de egy egyedi kialakítású eszköz szinte mindenféle aktivitáshoz felhasználható, és képes arra, hogy megszüntesse a lúdtalpat, valamint megelőzze a fájdalmat. A talpbetét viselése komfortos, és 6-7 éves kor felett bárki viselheti.

Súlyosabb esetben szükség lehet az ortopédiai műtétre is, de ha időben észrevesszük a problémát, és gondoskodunk a panaszos helyzet megszüntetéséről, akkor nagy eséllyel ez elkerülhető.

 Talpbetét  rovat további cikkei →

A szerzőről:

Joachim Dohmeier egyike azon német szakembereknek, akik több mint 30 év tapasztalattal rendelkeznek ezen a pályán. Sokaknak segített már, akár talpbetétre, akár művégtagra volt szüksége a páciensnek.

Tanulmányait a legkiválóbb német ortopéd technikus iskolákban végezte, eddig minden kontinensen dolgozott vagy oktatott már: nemcsak Franciaországban és Ausztráliában, de Lengyelországban, Dél-Afrikában, Spanyolországban, Finnországban, az Egyesült Államokban, Dubaiban, valamint Haitin is voltak páciensei.

Kérdése van?

Segítünk!

Írjon nekünk: