Rovat: betegség

A lábfej elülső részén, a lábujjak töve alatti párnázott területen jelentkező égő, sajgó fájdalom az egyik leggyakoribb ortopédiai panasz. Orvosi nevén ezt a jelenséget metatarsalgiának nevezzük, amely a lábközépcsontok (metatarsusok) fejeinek túlterhelését, irritációját és gyulladását jelzi.

A Hallux Rigidus a lábfej egyik leginkább korlátozó ortopédiai betegsége: a nagylábujj alapízületének krónikus kopását (artrózisát) és az ezzel járó mozgásbeszűkülést jelenti. Mivel a nagylábujj kulcsszerepet játszik a járás mechanizmusában – az elrugaszkodás pillanatában a teljes testsúlyunk rajta gördül át –, az ízület kopása minden egyes lépést kínszenvedéssé tehet.

Bár sokan hajlamosak elintézni egy legyintéssel, a láb statikájának ez a megbomlása az egész mozgásszervrendszerre drasztikus hatással van.

Sokan tévesen azt gondolják, hogy a sarkantyú egy önálló betegség, pedig valójában egy tünet, a lábfej hosszú távú biomechanikai túlterhelésének a következménye.

Sokan gondolják úgy, hogy ez csupán genetika vagy a szűk cipők átka, ám a valóságban a probléma gyökere mélyebben, a lábfej statikai egyensúlyának felborulásában rejlik.

A gyulladt szövetnek tehermentesítésre és a helyes mozgásminta visszaállítására van szüksége. A hagyományos, bolti talpbetétek sokszor csak passzívan „alápárnázzák” a sarkat, ami átmeneti enyhülést hozhat, de a biomechanikai hibát – ami a gyulladást kiváltotta – nem javítja ki.

Viszonylag könnyű felismerni, hiszen egy méretes dudor figyelmeztet rá a nagylábujjnál. Ez a fájdalmas dudor, amit bütyöknek nevezünk, „csupán” a valgus állás következménye, a kialakulása pedig egy hosszú folyamat eredménye, aminek számtalan fázisa van.

Hogy milyen terápia javasolt valakinek egy stroke után, és meddig tart a rehabilitáció és a felépülés, az több tényezőtől is függ.